„Mi a véleményed azokról a kritikákról, hogy alapvetően inkább egy szappanopera az űrben, vagy space fantasy, és nem igazi science fiction?
Nem gondolom, hogy a zsáner meghatározása kritikai kategória. A kérdés, így, ebben a formában azt sugallja, hogy a space opera, vagy space fantasy a science fiction mostohagyermeke lenne, ami csak a megszállott hard fiction rajongók felől nézve igaz. Amikor az első mű megjelent a logó alatt (Aranypiramis antológia) a Sanyival (Szélesi Sándor) először és utoljára írtunk egy bevezetőt a sorozathoz, amiben kifejtettük, hogy sokszínűségre törekszünk, reményeink szerint a sorozat az SF minden területét bejárja majd. Ezt azért tartottuk fontosnak kihangsúlyozni, mert tudtuk, hogy később vita lesz, hogy ez most mi, mi ez a zsáner, vagy zsáner-kavalkád, amiben az időutazástól a Star Wars-szerű világábrázolás mellett ugyanúgy helyet kap a pornográfia határát súroló erotika, mint a szürrealitás, vagy a krimi. Szalai-Kocsistól a Tüske a köröm alatt például egy jövőben játszódó Chandler-regény, vagy ott van Sheenard Sötétség előttje, ami annyira nyomasztó és depressziós mű, hogyha a sárga házban olvasom, másnap fellopakodok a tetőre és levetem magam a mélybe. Szóval a Bowmann-sorozatot, ami a Mysterious Universe egyik jelentős részét képezi, erős csúsztatással sem lehet szappanoperának mondani, a régi Brett Shaw-kat már igen, de azzal a szórakoztatáson kívül tényleg nem volt más célom.
A kiadóm szerint Brett Shaw-nak a először az Iszlám Államot tíz évvel az első megjelenése előtt megjósoló Aranypiramisban és a most megjelent Hosszú út a trónig, bébiben van egyáltalán mondanivalója, utóbbiban olyan, hogy volt egy pillanat, mikor azt gondoltuk, hogy a regényt talán mégsem kéne kiadni. A hasonló tematika miatt kellett távoznom pár éve a Hacktion második évada után a vezető írói posztról. A producer rájött, hogy miről szól valójában a tévésorozat. Megjegyzem Jaltában a zsűri is rájött és az első évad elhozott egy fesztivál nagydíjat, az oroszoknak, akik egyből rájöttek, hogy mi van, nyilván tetszett, hogy csesztetem a háttérhatalmat, ami lehet, hogy nem is létezik. Visszatérve a kérdésre, mivel én a kezdetek kezdetétől azt mondom, hogy ponyvaíró vagyok, és nem is akarok más lenni, engem egy pillanatig sem zavar, hogy a MU-t sokan nem tekintik science fictionnak. A többi MU szerző nevében meg hadd ne nyilatkozzak. (…)